Az új Doctor Who sorozatról részenként
4.1 Partners in Crime (Bűntársak)
Ünnepek után mérlegre kerül az a sok, súlyos döntés amit a terített asztal mellett hoztunk meg. Látszik a számokon, látszik a tükörben, a fényképeken és az összement ruhákon, még végül arra az elhatározásra jutunk, hogy ez ellen valamit tenni kell. Bármi is jusson ilyenkor valaki eszébe, soha ne hallgasson senki olyan tanácsaira aki szakértőkkel tudja alátámasztani, hogy az általa kitalált termékek segíthetnek ebben!
Adipose
Ebben a részben azt látjuk hogyan születnek a kicsi Adipose gyerekek, akik tök cukik, és előbb voltak mint a Minionok. Mivel nagyrészt zsírból állnak, a dadusuk olyan embereket keres, akiknek ebből sok van, és akik szívesen szabadulnának tőle. Mindehhez csak annyit kell tenniük, hogy lenyelik a napi kapszulaadagot, aztán a pici Adipose zsírt gyűjtöget maga köré, majd elhagyja a gazdatestet.
Nem is lenne ezzel akkora baj, ha a jelentkezők előre tudták volna, mi fog történni velük. Persze még mindig lehet kérdés, hogy egy ötös szintű bolygó lakói milyen mértékben képesek felelősségteljes döntést hozni a saját testüket illetően, főleg ha erről egy hármas szintű bolygóról érkező faj próbálja meggyőzni őket. Nem véletlenül tiltott az efféle tevékenység. És bár az Adipose nem az a bolygópusztító, ragadozó faj akiket eddig már megszokhattunk, mégsem teljesen ártalmatlanok, ugyanis végszükség esetén az emberi test minden darabját képesek zsírként hasznosítani. Erről is inkább a dadus rendelkezik, aki viszont csak a munkáját végzi. Ameddig szükség van rá. Elmondható, hogy az Adipose faj nem túl hálás a kicsinyeiket nevelőknek, de az ovi-űrhajójuk az egyik legszebb ami valaha meglátogatta a Földet.
Az új útitárs
Egy régebbi, egyszeri útitárs, aki akkor sem önként jelentkezett, és aki önszántából utasította el a Doctorral való kalandozást. Donna Noble, aki elviselhetetlen. Mert nem az a baj, hogy mondandója van, hogy véleménye van, hanem hogy sok van neki ezekből, és soha nem tartja magában. Ráadásul úgy tudja, hogy ő jobban tudja amikor tudja. Akkor is ha egy ötös szintű bolygó emberi lakójaként, hosszútávon nem volt képes megtartani egy egyszerű állást, vagy egy bármilyen szintű kapcsolatot, és éppen ezért semmilyen téren nem tudott produkálni magából olyat, amivel az anyja dicsekedhetne a többi ötös szintű bolygólakónak. Mégis azt tudja mondani a világegyetem legősibb, legfejlettebb civilizációjából érkező idegennek, az Idő Urának, hogy ő Donna Noble ezt jobban tudja. És azért fogjuk szeretni, mert ilyenkor igaza lesz.
Donna jó előre összecsomagolt az útra. Gondolt meleg időjárásra, hideg időjárásra, olyan helyre ahol nincs időjárás, viszi a bőröndjeit, és a kalapdobozát. Még mielőtt elindulnak összefut a párhuzamos világból érkező Rose Tyler-rel, de nem ismeri fel. Szól az anyjának, hogy lelép egy időre, jelzi a nagyapjának, hogy most valamivel távolabbra utazik mint Egyiptom. Érdeklődik a kötelező oltásokról, a TARDIS-szal majdnem elégedett, ugyanakkor kikéri magának, hogy a Doctor felesége vagy bármi ahhoz hasonló szerepe legyen, de társak lesznek az utazások során. Ami hosszú lesz. Mert ettől a résztől kezdve végérvényesen eldöntötté vált, hogy Donna Noble készen áll megismerni az univerzum minden pontját és pillanatát, hogy az élete megteljen olyan emlékekkel, amik igazán… ha nem is feltétlen mind igazi, de már majdnem egészen felejthetetlenek lesznek. Számunkra.
Oszd meg másokkal is!