Az idei évben kereken húsz éves a Doctor Who TV film, és ez alkalomból Paul McGann elmélkedésit, emlékeit hoztuk el nektek.
“Amikor nekikezdtünk a forgatásnak, eléggé szigorú utasításokat kellett követnünk. Pontosan azt kellett tennem, amit mondtak, de elég jó okkal. Olyan volt, mintha egy rúddal hajtottak volna minket. Persze csak képletesen. Visszanézve 96′-ra és 97′-re, amikor elbukott a kezdeményezés, hogy sorozatként folytatódjon, eléggé csalódott voltam egy napig, hiszen láttam a szemeim előtt a Font jeleket. A gyermekeim még kicsik voltak, nekem pedig gondoskodnom kellett róluk, és azért elég szaftos szerződés lett volna. De hát ilyen a művészek élete. Egyik pillanatban még ott van, a következőben már elillant, és valami mást kell csinálnod, majd egyszer csak a gyerekeid már nem akarnak ott élni, te pedig három hétre rá megint máshol vagy. Az emberek azt mondják, szégyen, hogy nem kaptam sorozatot. Erre én azt mondom: Okés, akkor egy pillanatra képzeljük csak el ezt az ötletet. Mennyire szereted Matt Smith-t, vagy David Tennant-et? Ők valószínűleg sosem kerültek volna a sorba egy másik történelemben. Szóval csak óvatosan azzal, miket is kívántok. Ha így történt, hát így történt. De azért mókás elmorfondírozni azon, mi lett volna, ha.
Persze, amikor nekikezdtem, akkor nem volt semmi. Már jó ideje benőtte a fű az egész sorozatot, és nekem ott kellett ösvényt találnom. Úgyhogy akkoriban nem találtam benne mást, csak csalódottságot és egy kis sötétséget. Igazából már teljesen beletörődtem az egészbe, hogy ennyi volt a pályafutásom, amikor 2013-ban váratlanul csörgött a telefonom, és felajánlották a nagy visszatérésemet. Éppen kissé elfoglalt voltam azzal az Öt doktoros izével, amibe azért mentem bele, mert mindnyájan azt hittük, egyikünket sem fogják felkeresni semmivel az ötvenedik évfordulóval kapcsolatban, és azért ettől egy kissé dühösek is lettünk. Azután csörgött a telefon a kis visszatérőmmel kapcsolatban, és lelkiismeret furdalásom támadt a többiek felé, hogy nem mondhattam el nekik, hogy mégis csak behívtak. De úgy érzem, megmenekültem a szégyentől, mivel Tom Baker sokkal komolyabb és nagyobb szerepre lett behívva, és ő sem szólt természetesen semmit a többieknek. Most pedig itt járunk. Aláírásokat osztogatok fényképekre, ahol én vagyok középen, és tőlem távolabb ott van azon a képen Matt Smith aláírása is. Ezt pedig csak úgy mondom, ha egyszer rangsorolnom kellene a szerepeimet, akkor a természete miatt kerülne a Doctor Who az első helyre. Bár az én időm régen elmúlt már, igazán élveztem. Jó érzés ennek a jó családnak a részese lenni, ami még mindig szárnyal valahová. Ez egy szeretni való dolog, és örülök, hogy a részese lehetek.”
Oszd meg másokkal is!