Doctor Who – A nő aki a Földre esett, és ki tudja hol áll meg
Nem, ez nem egy be nem mutatott epizód hanem a 11. évad összefoglalója egy picit kritikus szemmel nézve. Kérem senki se várja tőlem, hogy újravegyem az epizódokat egyenként (akinek ez a vágya az olvassa vissza az előző tíz írásomat).
Kezdetben vala a tény, hogy a Doctor ezúttal nőként reinkarnálódik. Érdeklődve és izgatottan vártam hogy mi lehet ebből. Megvallom őszintén, ahogy az eddigi Doctorok esetén sem tudtam a megformálóról semmit így Jodie Whittaker neve is teljesen ismeretlen volt a számomra. Pedig nem ma kezdte a szakmát, még a Doctorhoz is volt kapcsolódási pont hiszen a Broadchurch című sorozatban is szerepelt több évadon át, aminek Chris Chibnall volt a kitalálója és egyik írója egészen 2017-ig amikor is inkább a Doctor Who showrunnere lett. Az már csak a cseresznye a tortahab tetején hogy a már említett krimi-dráma szériának ki a főszereplője? David Tennant, a Tizedik Doctor. Nahát nahát.
Szóval megszületett a Tizenharmadik inkarnáció, és vele valami teljesen új dolog a Doctor Who életében. Lényegében véve fogták az egészet és az alapokat kivéve jóformán kidobták az ablakon. Na jó ez talán túlzás, de elrakták a raktár egyik félreeső polcára. Új főcím, új logó, új ruha (amiben inkább hasonlít egy halászhajón dolgozó nőre mint időlordra… vagyis dámára. Tényleg erre miért nem csapott le senki a történetírók közül?) új szónikus csavarhúzó (ami sheffieldi acélból készült, és mintha ez a város valahogy kiemelten fontossá vált volna erre az évadra). A régi ellenségek helyett, új rosszak kellettek. Nincs dalek, nincs cybermen, nincs Mester. Van helyettük stenza harcos, aki az általa elejtett “vadak” fogait mint trófeát a saját arcába építi. Vannak mesterlövész robotok, energiaevő Pting, Moraxok, na és az öntudatos univerzum azaz a Solitract. Nem mondom hogy nem jó ellenfelek, de önmagukban valahogy nem hordoznak annyi izgalmat, energiát amitől azt gondolnám hogy többre lenne igény belőlük. Igenis szükség van a régiekre. A wc-pumpa karú, guruló irodai kukákra ugyanúgy mint a walkmanfejű pléhkatonákra. Több mint 50 évig jól szolgáltak gonoszokként, akkor most miért kellett szemétre vágni őket?
A Doctor humora mindig is fontos elem volt, de ez is mintha megváltozott volna. Az angol humor mindig is nehezen emészthető volt egy nem angol számára, viszont most már inkább a ciki kategória lett. Legalábbis ebben a szériában inkább csak kényszer mosolyokra futotta még akkor is ha értettük a poént. Na és akkor amiért a legtöbb kritika érte a sorozatot a rajongóktól. A túltolt polkorrektség. Már azon elkezdtek egyesek lázongani hogy miért lett nő a Doctor. Ennyi erővel akkor a britek másik fő exportcikkét is lehetne Jane Bondnak nevezni. Erre csak rátett egy lapáttal az útitársak összetétele: egy fehér férfi úgy az ötvenes évei körül (Graham), egy fekete fiú (Ryan) és egy fiatal pakisztáni származású lány (Yaz).
A sztorik olyanok amilyenek, túl sok izgalomra nem futotta a szezon lezárásáig de valahogy mindben ott volt ez a társadalmi elfogadásra “kényszerítés”. De az igazi olaj a tűzre a Rosa című epizód volt ahol ugye Rosa Parks történetét dolgozták fel, aki mint tudjuk küzdött a feketék jogaiért a legsötétebb rasszista időkben (az 50-s évek Amerikájában). Illetve az a rész ahol az indiai-pakisztáni határháború előtti napokba érkeznek meg Yaz nagyiját meglátogatni. Értem én a felháborodást, és talán valahol még picit jogosnak is érzem. Hiszen a rajongók hozzászoktak hogy a Doctor fő feladata megmenteni a Földet a különböző idegenektől és kész. Ehhez képest kapnak két történelem órát is, megmondják nekik hogy az idegengyűlölet mennyire rossz és ne tessék csinálni. De ha utána gondolunk, ez nem újkeletű dolog csak most lett szembeötlő. Itt már nem lehetett úgy csinálni mint mondjuk a Harmadik Doctor esetén, hogy egy másik bolygón kísérleteket hajtanak végre aminek eredményeként az őslakosokból mutánsok lesznek akiket a Kancellár ki akar irtani. Most már bele kell tolni az arcokba a tényszerű valóságot, hogy az emberek megértsék. A Doctor Who-t pont azért szeretem többek közt mert tanít. Tanít természettudományokra és tanít emberségre.
Összességében nem volt egy csapnivalóan rossz évad, de egy ennyire promotált változástól valahogy többet vártam volna. A mogorva, skót öregemberből egy vidéki lányt csináltak akiről senki nem hiszi el hogy mit tud. Még talán az útitársai sem, hiszen nincs meg bennük az a fajta csodálat és rajongás a Doctor iránt ami az eddigi szériákban azért bőven érezhető volt. Inkább ez a csapatszellem, csináljuk amit a Doctor mond mert Ő biztos tudja. Egy biztos. Ez a Doctor már nem az a Doctor akit megszoktunk az évtizedek során. Hogy ez most jó vagy rossz azt mindenki döntse el magában. Van rá idő, hiszen az újévi extra kaland után majd csak 2020-ban halljuk meg a TARDIS hangját újra.
Írta: Wolf
Oszd meg másokkal is!