Az új sorozatról részenként
12.7 Can your hear me? (Hallotok?)
Félsz a sötétben elaludni, mert van valami a lelked mélyén amit elrejtesz magad elől is? Aggódva fekszel le, hogy mi lesz holnap? Nem is gondolsz arra, hogy valakik direkt erre vágynak mert ebből táplálkoznak. Pedig vannak valahol a nagyon távoli jövőben.
Aleppóban vagyunk, egy olyan kórházban amit ma elmegyógyintézetnek mondunk. Tahira az egyik beteg, tud valamit amire mindenki legyint. Amíg el nem jön mindenkiért. Közben a Doctor hazaviszi a brancsot egy kis szabira. Mindenki találkozik vagy a haverjaival, illetve Yaz a húgával. De senki nem lehet nyugton, Grahamnek közvetlen az elméjébe sugároz valaki egy segítségkérést és Ryannek és Yaznak sem könnyű az éjjel. Főleg hogy a fiatalok találkoznak egy fura, kopasz, tetovált fejű alakkal akinek leválnak az ujjai hogy mások fülébe dughassa őket. Bizarr és undorító egyszerre, de neki ezzel az a célja hogy rémálmokat hozzon és az abból származó rettegést leszívja.
Közben a Doctor épp unná magát egyedül amikor egy különös hang arra csábítja hogy megkeresse a forrását és hol máshol tenné le a TARDIS mint a 12. századi Szíriában, még mielőtt az Oszmán Birodalom része lett volna körülbelül másfél évszázaddal később. Igen, Aleppóban landolt és pont ott a kórházban ahol nincs már senki csak Tahira. Ezen a Doctor kicsit elcsodálkozik, én meg azon hogy ha a középkori Szíriában, az akkori orvosok tudták normálisan kezelni a pszichikailag sérült embereket akkor most, ebben a modern világban miért olyan nehéz, majdhogynem lehetetlen?
Szóval a lány elbújt egy sarokba mert valami még ott van vele. Konkrétan egy Pókemberbe oltott Farkasember, ami érdekes módon nem bántja inkább eltűnik. Még érdekesebb hogy a szónikus csavarhúzó szerint és a TARDIS szerint is ez egy semmi. Na de a semmi otthagyott két szőrszálat Aleppóban. Ahogy Besenyő Pista bácsi kérdezte anno: “Szóval a semmi van? Nooormális? Hát, a semmi az nem van, hanem nincs. Mert ha semmi van, az pont hogy nincs semmi. Dehát ha a semmi nincs, akkor az már valami! Az meg már nem semmi.”
Graham látomásaira ráállva a csapat Tahirával együtt egy űrállomásra érkezik ahol egy furcsaságba botlanak. Két összeütközni készülő bolygó ami közé tettek valamit illetve mint kiderül valakit. Konkrétan Graham látomásának forrását. Miközben azon ügyködik a Doctor hogy kiszabadítsa börtönéből a rabot, akiről azt hiszi hogy a tetovált fejű zárta be aki Zellinként mutatkozik be. Hiszen Ő egy Hallhatatlan akinek az emberek rémálmai egy élvezettel teli játéktábla. Egy kis finom utalás, amikor Zellin monológjában megemlíti a Toymakert aki szintén Hallhatatlan és még az első Doctor találkozott vele, aztán a hatodik reinkarnációja sikeresen legyőzte.
Aki esetleg nem tudná, arról volt ismert hogy teljesen mindegy hogy a játékában amibe belevonta, a játékos nyert vagy vesztett mert előbbi esetben a Toymaker dühében elpusztította a játékost és világát, utóbbi esetben pedig örökké a játék figurájává vált. Ami viszont sokkal rosszabb, hogy a Doctor kiszabadítja Rakayat aki valójában nem Zellin rabja hanem a kvázi felettese így ergo szolgálatot tett neki. El is magyarázzák neki hogy valójában az egész abból indult hogy fogadtak, de a fogadás nem úgy alakult ahogy tervezték és az általuk leigázottak fellázadtak ellenük majd Rakaya az Ő foglyuk lett az örökkévalóságig, a kopasz pedig elszökött és elment segítségért. Persze a Doctort is át lehet verni, de nem nagyon csípi az ilyet így evidens hogy visszavág.
Az embereket lehet lenézni, primitív lényként kezelni, de hogy más fajok egyszerű játékszerként kezeljenek minket, csak mert unatkoznak az elfogadhatatlan ugye? Pedig egyre inkább úgy tűnik hogy nem kellenek idegenek ehhez. Megy ez magunk között is. A kérdés, hogy meddig lehet elmenni ebben a játékban?
Írta: Badwolf
Oszd meg másokkal is!