Az új sorozatról részenként
7.5 The Angels Take Manhattan (Az Angyalok megszállják Manhattan-t)
… Ne légy egyedül Doctor!
Tegyél meg nekem még valamit! Egy kislány várakozik egy kertben. Sokáig fog várni, és rengeteg reményre lesz szüksége. Menj el hozzá, mondj el neki egy mesét! Mondd el, hogy ha elég türelmes, el fognak jönni a napok, melyeket sosem felejt el! Mondd el, hogy tengerre száll majd, és kalózokkal fog harcolni. Beleszeret egy férfiba, aki 2000 évet vár, hogy biztonságban tudhassa. Mondd el, hogy reményt ad majd a világ legzseniálisabb festőjének, és megment egy bálnát a világűrben. Mondd el, hogy ez Amelia Pond története.
És így ér véget.
Utálom a befejezéseket
Amelia Pond történetének vége egy regény megírásával kezdődik, ami elkészülte után a Doctor zakójába kerül, és mert a benne szereplők elolvassák a velük majd a múltban történő eseményeket, azok már soha többé nem válhatnak meg nem történtekké. Így kerülnek az 1938-as Manhattanbe, ahol a Síró Angyalok sokan vannak és nagyon erősek, mivel kitalálták hogyan juthatnak állandó, nagy mennyiségű energiaforráshoz.
Amy-t és Rory-t ezzel a regényes történettel szó szerint kiírták a sorozatból. Karen Gillan-t annyira megviselte karakterének búcsúja, hogy sírás nélkül nem tudta végigolvasni a forgatókönyvet, és sokáig tudomást sem akart szerezni róla, hogy mi fog történni benne. A készítők minden szálat eldolgoztak, nem feledkeztek meg Brian-ről, Rory apjáról sem, őt levélben értesítik róla, hogy Pondék nem térnek vissza. Ezt az üzenetet Amy és Rory örökbe fogadott fia kézbesíti, időrendben A hármak ereje című epizód eseményei után egy héttel, így tehát ők is megkapják a maguk boldog befejezését, mert sokáig élnek, miután majd meghalnak.
Winter Quay
Ahol a szörnyek mosolyognak ahelyett, hogy támadnának, mert már azelőtt megöltek, hogy megértetted volna hogyan tették.
Winter Quay annak a lakóépületnek a neve, amit az Angyalok építettek azért, hogy oda csalják az áldozataikat, akiket visszaküldenek az időben és halálukig fogva tartják őket ugyan abban a szobában ahol fiatalon elkapták őket, és miután látják saját magukat meghalni, már rögzített esemény lesz az időben, hogy sikerült visszaküldeni őket.
Ez a Síró Angyalok számára egy állandó energiaforrást jelent, minél több embert fognak el, annál nagyobb mennyiségben. Manhattanben elég sok ember él ahhoz, hogy belőlük egy egész farmot működtessenek, és a városrész összes szobra Síró Angyal lehessen, az egészen kicsi babáktól, a tényleg legnagyobbakig.
Sajnálom Rory, de épp most haltál meg
Az Angyalok Rory-t is elkapták, azaz még nem igazán, de mivel látta önmaga időben visszaküldött változatát megöregedve meghalni ugyan ott ahol éppen elkapni készülnek őt az Angyalok, ez elkerülhetetlennek látszik.
A sorozat ebben a Novikov-féle önkonzisztencia elvét követi, mely szerint az időutazó vagy az idővel visszafelé haladó tárgy által megtett minden cselekedet a történelem részét képezi, és ezért azt az időutazó számára lehetetlen megváltoztatni. Az időutazó cselekedeteinek azonban a saját múltjának eseményei lehetnek okozói, ami a körkörös okozati összefüggések potenciáljához vezet, amelyet néha predesztinációs paradoxonnak, ontológiai paradoxonnak vagy bootstrap paradoxonnak neveznek.
Vagyis Rory-t el fogják kapni, mert már elkapták, és azért kapták el, mert odament megnézni, hogy már elkapták. Minden más eshetőség paradoxonhoz vezetne, amit lehetetlen létrehozni, és amivel talán meg lehetne semmisíteni az egész telepet ahonnan az Angyalok táplálkoznak.
– Mi a francot csináltok?!
– Megváltoztatjuk a jövőt. Házasságnak hívják.
Novikov ezt az elméletet a 80-as évek közepén dolgozta ki, talán ezért nem alkalmazták még a Vissza a jövőbe című filmben, ott ugyanis a tárgyakon lévő információk folyamatosan átalakulnak aszerint, hogy hogyan változtatnak meg ismert eseményeket az időutazók. A fényképekről emberek tűnnek el vagy kerülnek rá vissza, az újságcikkek szövegei módosulnak, ahogy a sírkövekre vésett adatok is képesek átíródni vagy teljesen eltűnni. Ebben az epizódban azonban nem ez történik.
Rory hiába hiszi azt, hogy egy másik, vele azonos nevű ember sírfeliratát látja, még ez sem segít neki megmenekülni az időhurokból (a Timecrimes (Időbűnök) filmben erre sikerült megoldást találni a főszereplőnek). A Síró Angyalok tervét meghiúsító paradoxon után a Doctor minden reménye veszni látszik arra, hogy a rögzített események megmásíthatóak legyenek, így a könyvből szerzett információk bekövetkeznek, River Song pedig beleírja majd a történetébe azokat, az utolsó fejezetcímig.
A tizenkettedik fejezet: Amelia végső búcsúja
Helló, régi cimbora!
Eljutottunk ide, te és én… az utolsó lapra. Mire ezeket a szavakat olvasod, Rory és én már rég hallottak leszünk. Tudd, hogy jó életünk volt, és nagyon boldogok voltunk. És ami a legfontosabb: tudd, hogy szerettünk. Örökké. Néha azért aggódok érted. Félek, ha mi már meghaltunk, jó ideig nem jössz vissza ide többet, egyedül leszel, pedig nem szabadna egyedül lenned. …
Oszd meg másokkal is!