Rész: Doctor Who

1963 nevezetes esztendő volt.
Bezárják az Alcatrazt, életbe lép a nemzetközi atomcsend egyezmény és Martin Luter King elmond egy beszédet amelyet mindenki tud idézni a mai napig, mely úgy kezdődik “Van egy álmom…”

1962-ben Sidney Newmannek is volt egy álma egy családi televíziós sorozat, amely népszerű lesz a  fiatalok és az idősebb generációk körében is, egy sci-fit, melynek főszereplője egy Doctor, egy értelmiségi lesz, aki különböző kalandokba keveredik térben és időben, de mindenféle gülü-szemű szörnyet mellőzve fog egyszerre szórakoztatni, és okítani is a történelemből.

A sci-fi a mai napig nem egy túl kedvelt műfaj a televízió társaságok körében. Költséges drága díszletek, még drágább látványtrükkök, követik életútjukat, s bizony már az 1960-as években is szívták a fogukat, ha csak szóba került, hogy kellene csinálni egy ilyen sorozatot.  A költségvetést bár megkapta, de nem eresztették el túl nagy anyagi háttérrel, így ahol csak tudott faragnia kellett a költségvetésen ezért úgy döntött, friss hús kell, egy kis vérfrissítés, valaki olyan aki mer kockáztatni, és nem félti a hírnevét ha belebukik egy próbálkozásba. Így történt meg, hogy Verity Ann Lambert kereste fel, a szék betöltésére, noha a hölgy még korábban nem csinált hasonlót, sőt, még soha nem írt és nem is ült rendezői székben, s most hirtelen mindenben szabad kezet kapott, noha Sidney azért kikötötte, “Nincsenek Gülü-szemű szörnyek“.

Időzzünk el egy pillanatra itt. Biztosan sokatok ismeri a Star Treket. 1966-ban volt először képernyőn és gondoljatok csak bele micsoda felháborodás volt belőle, hogy az Enterprise űrhajó hídján nem csupán egy nő ül, hanem afro-amerikai is a nevezett hölgy. Most visszatérünk 1962-be, amikor is az elfogadott álláspont az volt, hogy “igen, nő akkor menjen haza gyereket szülni és útközben csinálhat nekem egy szendvicset is, egyébként meg maradjon csöndben és hagyja, hogy olvassam az újságomat”. Ez a nézőpont bár röhejesnek tűnhet, de ez volt még bőven a helyzet és Veritynek ezekben az időkben kellett úgy boldogulnia, hogy mindeközben egy Waris Hussein nevű indiai ifjút tett meg a jobb kezének. (Jelezném a fiatalabbaknak, hogy a faji szegregáció igen erős volt még ezekben az időkben; szóval ha egy indiait nem szolgáltak ki egész Londonban, akkor sem csodálkozhatott, hogy a szomszéd faluba kellett látogatnia kenyérért.) A páros nagy ellenszenvet váltott ki mindenkiből, és ahol csak tudták szabotálták a munkájukat. A díszlettervezők mindent eléjük vettek, függetlenül attól mikor érkezett a díszlet kérés, nem álltak kötélnek. A stúdiókba nem engedték be őket, de Sidney nyomására, kénytelenek voltak adni nekik egyet, de a szabotálást mégis folytatták. Azt mondták csak a D stúdió szabad. Ez a létesítmény régi volt, korszerűtlen tele hibákkal. A legnagyobb gond pedig a tűzvédelmi rendszer volt. Ha az áramot huzamosabb ideig bekapcsolva tartották 15-25 percig, akkor a rendszer levágta a biztosítékokat és elkezdte ontani magából a vizet, így tönkretéve a díszleteket, szárítkozásra kényszeríteni a színészeket. Ami viszont a legnagyobb probléma volt, hogy senki nem volt hajlandó eljátszani a Doktor szerepét. Nem csupán a sci-fi bizonytalansága miatt, de az “egy nő lehet a főnököm, csak ne keressen pénz és ne legyen a főnököm” hozzáállás miatt is. Ekkor döntöttek úgy, hogy olyas valakit keresnek aki kora okán egyből belopja magát a szívekbe, van tekintélye, ismert is, de újabban hanyagolja a film szakma már. Verity Lambert pedig felkereste élete döntését,  Willaim Hartnell-t.

A színész szinte egyből kötélnek állt, hiszen félt tőle, hogy öreg korára már csak a mogorva őrmesterek képéből fognak rá emlékezni, s így egy tudós képében kitörhet a skatulya fogságából. Érdeklődő volt, de egy kérdés, nem hagyta nyugodni már az első beszélgetés közben sem. Ez a kérdés pedig mára mindnyájunk fejében ott visszhangzik. A kérdés, amely egy legendát indított útjára: Doctor Who?

A sorozat végül is sikerült elkezdeniük gyártani, habár a Pilot epizódot teljes mértékben újra kellett gyártatni, de mégis végre megkapták az engedélyt, lemehet az első epizód 1963 november 23.-án. Feszült izgalom lett úrrá mindenkin a stábban, lassanként a BBC-nél mindenki megbarátkozott a gondolattal hogy igen ők is itt vannak, és valamelyest szorítottak is nekik. Azonban a sors már nem volt ilyen kegyes ugyanis 1963 November 22.-én John Fitzgerald Kennedy merénylet áldozata lett. Másnap mindenki a hírekkel volt elfoglalva és a Doctor Who lement úgy hogy az ég világon senki nem nézte szinte. Sidney pedig már maga is törölni akarta a teljes projectet, ám Verity verte az asztalt, hogy márpedig de, még le akarja a szerződés szerinti hat részt gyártani, legyen levetítve és a Kennedy gyilkosság számlájára írta a nézők hiányát. Sidney végül engedett, de megmondta hogy Verity feje van a Guillotin-ban, és már többet nem tehet az ügyért, csak hogy leadják az első két részt egymás után a következő szombat estén. Mivel ekkor már Sidney lemondott a sorozatról és új terveken gondolkozott Veritynek nem kellett betartania a gülü-szemű szörny szabályt, és létrehozta minden ember legnagyobb rémálmát, a Dalekot.

Az epizód utáni hétfőn Sidney magához hívatta Verityt, aki kétségek között ment fel az irodájába, hogy most vége a karrierjének s ekkor Sidney bejelentette szégyenkezve: tíz milliós nézőszám, a gülü szemű szörnyek miatt. Berendeltek még két évadot. A Doctor Who, ez a csodálatos sorozat nehéz születésen ment keresztül. Már az első epizódja után megkapta a kaszát, s mégis olyan magasságokba tört egyből, amit a mai napig nem lehet fölözni; főleg, ha azt vesszük alapul, mennyi volt az egy főre jutó televíziókészülékek száma, az akkori időben.

Erre a kis időutazásra azért hívtalak most el titeket, mert véleményem szerint minden születésnapos megérdemli, hogy évente egyszer megemlékezzünk arról a csodálatos napról, amikor világra jöttével örömöt hozott a későbbi életünkbe. A Doctor Who nem csoda, ismét a fénykorát éli, ismertebb mint valaha és immáron a világon a legrégebb óta futó sorozat címére is szert tett. Rengeteg csodát élhetünk át eme egyre bővülő világban, s bár most nem szóltam magáról a Doktorról, de ma nem is az őt alakító színészek a lényeg, hanem, hogy ez a sorozat már akkor tanított valamit az emberiségnek, amikor még el sem kezdődött. Isten éltessen Doctor Who.

Oszd meg másokkal is!