Az új Doctor Who sorozatról részenként
2.0 The Christmas Invasion (Karácsonyi támadás)
Mindegy ki mit ünnepel ilyenkor, a karácsonyi időszak a várakozásról szól. Várni a Megváltó születését, várni a feldíszített fát, várni az ajándékozást, várni, hogy elkészüljenek a finom ételek, várni, hogy hazamenjenek a rokonok, várni, hogy mikor mindenki elaludt, tejjel és maradék sütivel könyvet olvassunk a fenyőillatú szobában.
Jackie Tyler várja, hogy a lánya, túlélve az időspirálba való betekintést és a Dalekok támadását, valahogy mégis haza érkezzen hozzá karácsony estére, többszázezer évvel későbbről. Rose Tyler várja, hogy a Doctor magához térjen, és kiderüljön ki az aki lett belőle a regeneráció után. A Doctor várja, hogy az időspirál energiája távozzon belőle, és rá tudjon állni a vadiúj lábaira. Az idegenek várják, hogy megadjuk magunkat, az emberiség egy része pedig magas épületek tetejének legszélén várja, hogy valaki megnyomja a nagy, fenyegető gombot.
Nem annyira illik ez a sztori a Doctor Who karácsonyi különkiadásai közé, azok a történetek sokkal meseszerűbbek, inkább a gyerekekhez szólnak, és a végén még annál is jobbra fordul minden, mint ahogy azt egyébként is megszokhattuk már. Ennek a résznek a végén viszont még a hóesés is csak egy szétporladt űrhajó hamvait jelenti, amivel az emberiség megmutatja a békésnek egyáltalán nem mondható oldalát, most éppen Harriet Jones parancsára. Hat szó Harriet Jones, mindössze hat szó. Ez lesz a válasz arra a kilenc betűre, ami megnevezi a fegyvert használó intézményt, és egyben az induló másik sorozat címét is adja.
Torchwood
A sorozatban a Torchwood 3 intézmény vezetője Jack Harkness kapitány, ő és a csapata a Cardiffon keresztül haladó tér-idő hasadékon át érkező idegen lények és technológiák működését, hatásait próbálják irányításuk alatt tartani. Ha a Doctor Who – néhány rész kivételével – családi sorozatnak mondható, akkor Torchwood lenne ennek felnőtteknek szóló mellékága, én mégsem ajánlanám 135 éven aluliaknak a megtekintését, mert bármilyen érdekesek is ezek a részek, néhány jelenet kegyetlenebb mint amit el lehetne viselni anélkül, hogy annak képei örökre beleégjenek az ember agyába, bármennyire is szeretné végérvényesen kitörölni onnan. (Én szóltam!)
Kicsoda Arthur Dent?
Élt egyszer egy ember, akinek köszönhetően már tudjuk, hogy a válasz 42, aki figyelmeztetett minket, hogy a világegyetem bármely pontja felé is tartunk, törölközőnek mindig lennie kell nálunk, aki tudta hogyan találták fel a Végtelen Valószínűtlenségi Hajtóművet, aki elmagyarázta miért nagyobb teljesítmény a macskaajtó kiötlése, mint a gravitáció felfedezése, és aki pontos és körültekintő leírást adott arról, hogyan tanulhatunk meg repülni. Douglas Adams volt, aki nélkül Arthur Dent soha nem stoppolhatta volna körbe a galaxist pizsamában és fürdőköntösben, róla emlékeznek meg ebben a részben, mikor a Doctor – miután tea hatására magához tért – legyőzi az ellenséget. Douglas Adams Doctor Who epizódokat is írt, a Shada és A halál városa című regények ez alapján készültek.
Sycorax
Emberi formához szokott szemeknek már a megjelenésük sem mondható vonzónak vagy bizalomgerjesztőnek, és a koponya formájú védősisakjuk sem segít enyhíteni ezen a képen, de egyébként sem igyekeznek kedvesnek mutatkozni más fajok előtt. Elég babonásak, hisznek a varázslatban és a boszorkányságban, a technológiájuk egy része is erre épül. A hajójuk meteorból lett kivájva, a fedélzete katedrális-szerű, ahol különböző rituálékat tartanak. Egyik fegyverük az energiaostor, ami egy csapásra megsemmisíti a szervezetben lévő összes húst, így csak égett csontokat hagy meg áldozataiból. Ellenségeiken szokták még alkalmazni a vérvezérlést, ez tömeghipnózisnak felel meg, aminek egyik korlátja, hogy nem lehet rávenni senkit az öngyilkosságra, mivel a szervezet önvédelmi mechanizmusa erősebb.
Kicsoda a Doctor?
Ha nem is balkezes, de legalább lenne vörös hajú. Vicces, szarkasztikus, szexi, csődtömeg, hazárdőr, harcos, gyáva, áruló, hazug, idegroncs? Nem lehet tudni – mondja magáról – mert mindez még nincs kipróbálva, de mindenképp ugyan az a Doctor, aki eddig is volt. Aki szerint a teázás egy túlhevített szabadgyökös és csersavas infúzió, amely a szinapszisok igazi gyógymódja. Miután ennek köszönhetően végre magához térve egy újabb megszállási folyamat tetőpontjára érkezett, felteszi a kérdést, ami számára adott helyzetben a legfontosabb: “Hogy nézek ki?” Aztán meglátja azt a nagy fenyegető gombot, amin látszik, hogy egész biztosan, semmilyen körülmények között, senkinek a világon, soha, de soha nem szabad megnyomnia, amit persze ott és abban a pillanatban használni fog. Itt kezdünk képet kapni róla, milyen is lesz majd a tizedik Doctor. Aki elsőre megkegyelmez, de nem ad második lehetőséget. Aki nem akarja megmutatni, mire képes amikor büntet.
Minden vadonatúj számomra
Ott áll a TARDIS az esti hóesésben, nem messze Rose lakásától. Az utcán emberek, barátok és ismerősök. Így indul el a Doctor a várakozások után, hátra hagyva háborút és egyedüllétet, jól megnézve mindent amit eddig is látott, de most egy másik szemmel vizsgálva ugyanazt. Hogyan és hol érhet véget ez a történet? Mi már tudjuk. Ő még nem.
Oszd meg másokkal is!