Az új sorozatról részenként
5.12 The Pandorica Opens (A Pandorica)
5.13 The Big Bang (A Nagy Bumm)
Egy képzeletbeli barát mindig ott van mikor éppen szükség van rá. Nem mindig tud eljönni vagy időben érkezni, de ott van. A gondolatainkban, az álmainkban, vagy mikor nagyon egyedül vagyunk. Meghallgat, a kezünket fogja, történeteket mesél, ősrégi sztorikat vagy teljesen újakat, az életéről vagy csak valami kékről ami számára fontos volt, amolyan kölcsönvett szavakból, amikről tudja, hogy egyszer majd felismeri őt benne valaki, mert a képzeletbeli barátok talán mindig is létezőek voltak, csak nem abban a valóságban, amit mi annak ismerünk.
Végül mind történetekként végezzük
A Pandorica nem csak egy mese. Élt egy lidérc, egy szélhámos, vagy egy harcos. Egy névtelen, rettenetes lény, mely milliárdnyi galaxis vérét szívta. A világegyetem legrettegettebb lénye. Semmi nem állíthatja, fékezheti meg, vagy győzheti le. Egyszer egy nap megjelenik az égen, és elpusztítja a világodat.
Amy Pond különleges lány, mert egy egész univerzum folyt át az álmain minden éjszaka, és a gondolataiból valóságos események és szereplők jöttek létre. Mindez azért történhetett, mert a TARDIS felrobbant, ezzel repedések keletkeztek a téridőben, amin keresztül az összes valaha létező világ átszivárgott a felejtésbe, mintha soha nem is léteztek volna. Hogy ezt elkerüljék, a különböző fajok – köztük a Doctor legnagyobb ellenségei – szövetségre lépnek egymással, és egy olyan csapdát állítanak számára, aminek nem fog tudni ellenállni.
Az útitársa emlékeit használják. Így hozzák létre a Pandoricát Amy kedvenc könyvéből Pandora Szelencéjéről, és így kerülnek római katonák a Stonehenge-hez időszámításunk szerint 102-ben, mivel ez volt Amy kedvenc iskolai témája. Valójában a katonák Autonok voltak, mert a legutóbbi találkozás óta a Nesten Tudat sokat fejlődött, így már teljesen élethű, és magukat embernek gondoló műanyagbábukat elevenített meg. De Amy emlékeiben – ha nem is emlékezett rá – ott élt egy különleges római katona, akinek nem csak a megjelenése, de a teljes személyisége másolásra került, így tért vissza Rory centurioként.
Az univerzum nagy. Mérhetetlen és bonyolult és nevetséges, és néha, igazán ritkán, lehetetlen dolgok történnek meg, amiket csodának hívunk. Bár ez csak elmélet.
Rory mégis egy Auton maradt, aki akkor is parancsra öl, ha emiatt Amy-nek kell meghalnia. Egyetlen módon mentheti meg a menyasszonyát, ha bezárja úgy kétezer évre a Pandoricába, ami nem csak életben tartja, de a helyreállító mezővel megszünteti a halálos sérüléseit is. A Doctor örvénymanipulátorral előre utazik az időben, de Rory úgy dönt marad, és vigyáz a dobozra. Így lett Rory a fiú, aki várt majdnem kétezer évet a lányra, a lányra, aki várt egy soha meg nem érkező barátra.
Abban a világban Amelia Pond egén sohasem létező csillagok születtek, és a Nap helyett a felrobbanó TARDIS fénye melegítette a Földet. Az idő továbbra is elfogyóban volt, a történelem lassanként elszivárgott, és minden ami megmaradt, a robbanás előtti utolsó pillanatban létezett. Amelia, Amy, Rory és a Doctor a vihar szemébe kapaszkodott, miközben River egy időhurokban rekedve próbált kijutni a TARDIS-ból.
Nagy Bumm 2
A TARDIS a történelem minden pontján felrobban, a robbanás felszabadítja az eltűnt világok Pandoricában megőrzött atomjait, ami a helyreállító mezővel visszaalakítja az egész univerzumot olyanra amilyen volt, mintha soha nem történt volna meg a robbanás. A Doctor az örvénymanipulátort használva belerepül a Pandoricával a robbanás szívébe, a repedések lassan bezáródnak, Amy visszakapja az elvesztett családtagjait, Rory sosem lesz műanyagbábú (bár emlékezni fog rá, hogy az volt), végre elérkezik az esküvőjük napja, de a Doctor a végleg lezárult és soha nem is létező repedések túloldalán marad, és senki nem emlékszik rá, hogy valaha létezett.
Ha valamire emlékezni lehet az visszatérhet
Vannak olyan apróságok, melyekkel nem tudunk elszámolni. Épületek, fényképek és tárgyak, melyek itt maradtak valaki után, akire szinte nem is emlékszünk már. Csak történetek maradtak utána. Soha meg nem írt történetek egy könyv üres lapjain. És vannak olyan napok, mikor minden tökéletesnek látszik, mikor minden a helyén van, és mindenki ott van, de valami, valaki mégis hiányzik. Mint amilyen Amy és Rory esküvőjének napja, ahol a családtagok és barátok mind eljöttek, és ahol majdnem mindenki boldog, csak a menyasszony nem érti mitől szomorú.
Amy Pond egy különleges lány, akinek volt egy képzeletbeli barátja. Egy férfi rongyos ruhában, csokornyakkendővel és egy kék fülkével, ami nagyon régi, de közben teljesen új, és amit kölcsönvett egy távoli bolygóról ennek a hosszú történetnek a kezdetén. A Rongyos Doctor, akit Amy emlékeiből még a pszichiáterek sem tudtak eltávolítani, és akinek feltétlenül meg kell jelennie ezen az esküvőn.
A Pondék története azonban nem ér véget a hetedhét országra szóló lakodalommal, ahogy River sem búcsúzik el végleg a Doctortól. Azt mondják szerencsét hoz, ha lánykérés történik egy lagzin, és figyelembe véve azt, hogy itt két időutazóról van szó, ezt a párbeszédet akár annak is tekinthetjük:
– Férjnél vagy, River?
– Megkérdezed?
– Igen.
– Igen.
– Nem, várj! Azt hitted, megkérdezem, hogy hozzám jössz-e, vagy azt, hogy férjnél vagy-e?
– Igen.
Oszd meg másokkal is!