Az új sorozatról részenként
The Day of the Doctor (A Doctor napja)
Mérföldeket gyalogoltál. Mérföldeket és mérföldeket és mérföldeket…
Azért vagyunk most itt a sivatag közepén egy pajtában, azért olyan messze a TARDIS-tól, azért mert meg kell tenni amit nem szabadna soha senkinek, és amit maga elől is titkolna, maga előtt is szégyell a harcos, aki nem lehetett a Doctor. Meg kell ölnie mindenkit, el kell pusztítania a szülőbolygóját, és ami mindezeknél rosszabb, hogy neki mégis tovább kell majd élnie.
A Pillanat döntött így, a tömegpusztító fegyver önálló tudata, aki Rose Tyler alakjában, annak is a Gonosz Farkas változatában jelenik meg, hogy megítélje a harcost, aki majd aktiválni fogja. Azt mondják saját lelkiismerete fejlődött ki, amit most arra használ, hogy megértse és segítse a döntést, az elkerülhetetlen pillanatot, amikor a fegyver azt teszi, amire megalkották.
Ti az én jövőbeli énjeim vagytok? Kapuzárási pánikom van?
Ezért kell találkoznia a Doctornak későbbi inkarnációival, amiből sajnos a 9. kimarad, de a 10. és a 11. sikeresen bekerül egy közös cellába önnön harcos énjükkel, akivel nem tudtak szembenézni a háború lezárása után. Most viszont úgy tűnik a két jövőbeli inkarnáció egymással sem ért egyet abban, hogy hogyan kellene emlékezniük arra a napra.
Zygonok
Mindeközben a Zygonok a múltból igyekeznek leigázni jövőt. Az eredetileg nagyra nőtt, vörös színű, gumiszerű lények szívókorongokkal a testükön, olyan alakváltók, akik nem csak teljesen lemásolják a velük érintkező élőlényeket, de a gondolataikat is látják, így áldozatuk minden emlékét, tulajdonságát, szinte a teljes személyiségét képesek leutánozni, vagyis tökéletes hasonmásokká alakulhatnak. A Zygonok bolygója is elpusztult az Időháború kezdetén, és ezt a szép kékes-zöld bolygót találták meg maguknak új otthonuk kialakítására, azonban I. Erzsébet korában még meglehetősen kényelmetlennek találták a körülményeket, és egy technológiailag fejlettebb szintű életminőségre vágytak, pont amilyen a mi 21. századunk lesz.
Bögrés leves
Vagyis van. Mert a Zygonok már az Alsó Galériában vannak, és nem is akármilyen csellel jutottak be oda, 16. századi festményeken rejtőztek el. Ami inkább egy sztáziskocka, szintén időúr technológia, felfüggeszti az életműködést azzal, hogy megdermeszti a képben az időt, és mikor kiolvad kiléphetnek belőle, majdnem úgy, mint ahogy a levesek készülnek porból, csak teljesen máshogyan, amit úgysem tudunk elképzelni, de azért remélem mindenki megpróbálta.
Soha többé – Gallifrey bukása
Egy 3 dimenziós olajfestmény köti össze az eseményeket, ami az időháború utolsó napjának egy szeletét örökítette meg, és ami szó szerint az időben megfagyasztott egyetlen pillanatát jelenti, abban az elképzelhetetlen bögrés leves formájában. A különleges epizód látványvilágához hozzátartozik, hogy a mozikban mindezt 3D-ben vetítették le, és a gyakran szűkre szabott költségvetés okozta kényszermegoldások most egyáltalán nem jelentkeztek. A háború nagy volt, pusztító, bár az is igaz, hogy inkább csak Gallifrey-re korlátozódott ennek bemutatása, de ez az utolsó nap, a Doctor napja, és ezért az ő nézőpontjából láthatjuk a történteket. Felírja a falra a “No more” (Soha többé) üzenetét, és elindul ellopni a Pillanatot, hogy véget vessen a háborúnak. Ez a “Soha többé” felirat lesz ennek a 3D festménynek a címe, de csak az egyik címe. A másik cím, a “Gallifrey bukása”.
3 Doctor és a Pillanat
Clara észre veszi, amit a többiek nem, hogy mitől más a War Doctor, mint az összes utána következő. Még nincs benne bűntudat, csak a kétség, az aggodalom, hogy mivé válik ha megteszi, mert még nem tette meg. Ez az a pillanat, a döntés pillanata, amiben a War Doctor egész végig ott van az események alatt és közben. Egyetlen pillanat azelőtt, hogy megtenné. Ott áll a nagy piros gomb előtt, mert a Pillanat, más néven a Galaxisfaló, egy tényleg szép, eltéveszthetetlenül feltűnő aktiválót formált magának, mintha ezzel is a War Doctor kedvében szeretett volna járni, mielőtt elpusztítja saját akaratából az egész szülőbolygóját.
Az a hang, amit a TARDIS ad ki, az a ziháló, nyöszörgő hang, az a hang reményt hoz mindenhova ahol csak megszólal. Még neked is.
A War Doctornak nem kell egyedül meghoznia a döntést, és sokkal több ideje van meggondolni az aznapi tetteit, mivel ezúttal hárman vannak, illetve mindig is hárman voltak ott, de mivel a Doctor idővonalai keresztezik egymást, csak a legutolsó inkarnáció emlékei maradhatnak meg az önmagával való találkozásokról, ezért nem tudta a Doctor, hogy nem volt egyedül. Ahogy arra sem emlékezhetett, hogy végül nem tette meg. Sem ő, sem a későbbi Doctorok, mégis együtt kellett élnie ezzel 400 éven át, és éppen itt volt az ideje annak, hogy feloldozást nyerjen a háborús bűnei alól.
Gallifrey nem bukik el többé
A Dalekok körbe vették egész Gallifrey-t, és minden oldalról tüzelnek rá. Ha eltűnik a célpont, egymást pusztítják el. Sokkal jobb terv az összes eddiginél, de 3 Doctor még kevés lenne ahhoz, hogy egy egész bolygót belefagyasszanak az idő egyetlen pillanatába, és elrejtsék azt egy párhuzamos zsebuniverzumba. A számítások is sokszáz évbe telnének, de szerencsére egy időutazónak ez nem jekent akkora problémát. A Doctor minden inkarnációja eljött, még az is, akiről egészen addig nem is tudtuk, hogy lesz, eképpen köszön be Capaldi a sorozatba azokkal a haragos szemeivel.
Nem tudhatják, hogy sikerrel jártak vagy sem, hogy végül Gallifrey biztonságos helyre került-e, de a bolygó eltűnt, a Dalekok lelőtték egymást, és az Utolsó Nagy Időháború ezzel véget ért. A 11. nézi a két címet kapott festményt a galériában, arról ábrándozik, hogy egyszer talán nyugdíjba megy, amikor egy régi arc a távoli jövőből elmeséli neki, hogy mi a kép igazi címe. Ő pedig nem más, mint a színész Tom Baker, aki a 4. Doctort játszotta 1974-től 1981-ig, és most 2013-ban visszatér, hogy elmondja a 11.-nek, mi az új irány, ami egyben a sorozat jövőjét is meghatározza, arra megy ahova a nagy utazók mindvégig tartanak, így végre a Doctor hazafelé igyekszik, kis kitérővel.
