Az új sorozatról részenként
8.4 Listen (Figyelj)
Mi van a tükörben?
És a szemem sarkában?
Mi az, mi mindig ott jár
Lépteid nyomában?
Talán mindig itt voltak
Talán most is csak várnak
Hogy mindenki aludjon
És elhagyd az ágyad
Az emberek szinte mindentől és bármilyen mértékben képesek félni, de a legősibb, legmélyebb félelem az éjszaka sötétjében, az üres szobában szokott előjönni, mert igazán rettegni attól lehet, amit elképzelni sem tudunk.
Egyedül a sötétben épp olyan nagyra nőhet a félelem, mint amennyire végtelen az űr, és mint amennyire határtalan a képzeletünk. Egy időúr aki szembe nézett már hatalmas, pusztító entitásokkal, aki nem hátrált meg harcoktól és háborúktól sem, nem olyan aki félne a sötétben egyedül. Valami van ott amikor senki sem látja, mikor senki sem néz rá, valami amit nem érzékelnek a műszerek. Talán egy soha fel nem fedezett csúcsrejtőzködő faj. És hogy ez nem csupán kitaláció, arra bizonyíték lehet egy sokakat érintő visszatérő álom, ami arról szól, hogy felébredünk a saját ágyunkban, és a szoba kicsit furcsább mint lenni szokott, mintha lenne még ott valaki akit nem látunk, de aztán megnyugtatjuk magunkat, hogy minden rendben van, és akkor az ágy alól kinyúlva, valaki elkap.
Gyakori álom, Clarának is van róla emléke, ami azért hasznos, mert ha nagyon erősen megpróbál erre koncentrálni miközben összeköttetésben van a TARDISszal, akkor megtalálják a pontos téridő koordinátákat ami a tetthelyre vezeti őket. Csakhogy Clara épp egy félresikerült randi hatása alatt áll, és a gondolatait jelenleg elég erősen ez határozza meg.
Rupert Pink
Így jutunk el Danny Pink gyerekkorához, egy gyermekotthon szobájába, ahol a Doctor elmagyarázza, hogy a félelem valójában egy szuperképesség, ami magasabb teljesítményre késztet, ami hihetetlen erővel ruház fel. A sötétet is jól megnézik maguknak, hogy nincs benne semmi félelmetes, kint az égen a sötétség nélkül sosem látnánk a csillagokat, és éjszaka egy bármilyenféle rejtőzködő fajjal szemben mi vagyunk a legfélelmetesebbek a szobában. A Doctor szerint az embereknek az igazat kell hallaniuk, ezért azt is elmondja, hogy soha, senki sincs biztonságban, főleg nem éjjel a sötétben, de Clara megnyugtatja a kisfiút, hogy a műanyag játékkatonái fognak őrködni az ágya alatt, a Doctor pedig hagy egy álomnyomot a fejében egy Dan nevű katonáról.
A lehelet a tarkódon… Amikor mintha minden hajad szála az égnek állna… Az azt jelenti, hogy ne nézz hátra!
Orson Pink
A következő megálló Clara idővonalához kapcsolódóan, egy 100 évvel későbbi emberhez vezet, de időben sokkal távolabb kerülnek, egészen az idők végezetéig, az univerzum utolsó maradványihoz, mikor már minden élőlény halott. Orson Pink ezredes az emberiség történelmének első időutazója, akit túllőttek a célon, és nem tudja hogy juthatna vissza. Hat hónapja bezárva él, mikor rátalál a Doctor, és megkérdezi, miért olyan fontos minden este bezárni az ajtót, ha ő ott az utolsó élőlény az egész univerzumban?
Tegyük fel, hogy vannak lények, akik a bujkálásnak élnek. Akik csak a nagyon fiataloknak vagy a nagyon öregeknek mutatkoznak, vagy az őrülteknek, vagy bárkinek, akinek úgysem hisz senki… Mit tennének ezek a lények, amikor már senki sem maradt? Amikor egyetlen ember maradt az egész univerzumban?
Ha sosem volt semmi az ágy alatt
A kutatómunka végső állomása egy kisgyerek ágya alá vezet, és ezzel az okozati hurok bezárul. Kiderül, hogy az ágy alatt tényleg van valaki, aki azért került oda, mert sosem volt semmi az ágy alatt, csak az ágyban egy kisgyerek, aki fél a sötétben, és nem akarja, hogy a többiek sírni lássák. De Clara ott van, hogy elmondja, ez a félelem a helyes útra terel, és hazavezet.
Figyelj… Ez csak álom. De a nagyon okos emberek hallják az álmokat. Úgyhogy kérlek, csak figyelj! Tudom, hogy félsz… De semmi gond a félelemmel. Mert nem mondta még senki? A félelem szupererő. A félelemtől gyorsabb leszel, okosabb és erősebb. És egy napon vissza fogsz jönni ebbe a pajtába és azon a napon tényleg nagyon félni fogsz. De ez nem baj… Mert ha nagyon bölcs vagy és nagyon erős… akkor a félelemtől nem leszel kegyetlen, sem gyáva… A félelemtől jóságos leszel.
Nem derült ki, hogy a takaró alatt egy idegen lény vagy egy gyermekotthon másik lakója bujkált. Nem derült ki, hogy a hőmérséklet-különbözet okozta a pattogó hangokat, vagy valaki tényleg volt odakint miután minden élet elpusztult az univerzumban. Azt viszont megtudtuk ebből a részből, hogy a legbátrabbak is félnek, és hogy a félelem néha hasznos. Összehoz embereket, szuperképességekkel ruház fel, és ha jól használjuk, jobb és bátrabb emberek lehetünk, akik megvédik a gyengébbeket, őrködnek a gyerekek álmai felett, és soha nem nevetnek mások félelmein.
Moffat eredeti verse a Listen (Figyelj) című epizódhoz. >> Itt
Mi van a tükörben?
És a szemem sarkában?
Mi az, mi mindig ott jár
Lépteid nyomában?
Oszd meg másokkal is!