Az új Doctor Who sorozatról részenként
3.2 The Shakespeare code (A Shakespeare kód)
A szavaknak hatalma van. A szavak felett pedig hatalma lehet költőknek és boszorkányoknak. A költők és boszorkányok szavai felett pedig hatalma van az időnek, és az idő felett uralkodik a Doctor.
“De mért nem várja különb fegyvered
Az Időt, ezt a véres zsarnokot?
S romlásodtól mért nem óv üdvösebb
Eszköz, mint ezek a száraz dalok?”
William Shakespeare: Love’s Labor’s Won
A Love’s Labo
r’s Lost (nálunk Lóvátett lovagok, és A felsült szerelmesek címmel is megjelent) folytatása lenne ez az elveszett, vagy sohasem létező darab, amelyben a szerelmesek hiábavaló próbálkozásai végül mégis jó véget érnek. A mű címe valóban létezett csak azt nem lehet tudni, hogy ennek a darabnak a folytatásaként vagy egy ismert darab eredeti címeként, amit a szerző később megváltoztatott. Állítólag akkoriban nem is volt szokás több részes vígjátékokat írni, ettől függetlenül találtak egy 1603-ból való könyvben lévő listát ami alapján nagyon úgy néz ki, hogy mégis megtörténhetett. Vagy nem. Van még ez a harmadik verzió, ami szerint Shakespeare-t amolyan boszorkányokra emlékeztető idegen fajhoz tartozó lények kényszerítették a mű megírására azért, hogy a megfelelő szavak a megfelelő időben hangozzanak el, és persze a megfelelő helyen.
“…mert minden olyas túlzott dolog távol esik a színjáték
céljától, melynek föladata most és eleitől fogva
az volt és az marad, hogy tükröt tartson mintegy a
természetnek; hogy felmutassa az erénynek önábrázatát,
a gúnynak önnön képét, és maga az idő, a század
testének tulajdon alakját és lenyomatát.”
Globe Színház
A megfelelő hely a Globe Színház, amit direkt arra terveztek, hogy azok a bizonyos nagyhatalmú szavak a világot jelentő deszkákról úgy szólaljanak meg, hogy erejüket megsokszorozva kaput nyissanak egy másik világra, amely sötétebb mint mikor reneszánszát éli a földi középkor. Egy szonett 14 sorból áll, a Globe-nak pontosan 14 oldala van – mondja a Doctor – ugyanakkor ez utóbbi megállapításával a jelenkor szakértői nem feltétlenül értenek egyet, miután az egész ahogy van leégett leginkább a szalmatetős részeinek köszönhetően 1613-ban, és nem maradt fenn semmilyen bizonyíték az eredeti épület oldalainak számát illetően. Akik biztosra akarnak menni azoknál a jó válasz a kettő, mert egészen biztosan volt egy külső és egy belső oldala.
“A gondolat az élet rabja csak,
Az élet pedig az idő bohóca,
S az idő, amely a világ tanúja,
Megáll majd.”
Carrioniták
Kinézetük valójában egy óriás varjú csontvázára hasonlít, aminek álcázása sok energiát vesz igénybe, ezért általában ráncos öregasszonyként jelennek meg, kivéve egyiküket, aki gyönyörű nő képében csábítja el az arra alkalmas áldozatokat. Ebben egyébként a legtöbb boszorkányos történet megegyezik. A Carrioniták mégsem boszorkányok, hanem egy olyan faj, amely a matematika alapú tudás helyett szóalapú tudományt választott magának, és megtanulták a helyes szavakat, helyes sorrendben, a megfelelő helyen előadni, mindezt kvantummechanikai szinteken működtetve.
“Ilyen szekrényem, az idő is: elrejt
És őriz, mint ruhát a ruhatár,
S kivételes üdv a kivételes perc,
Mikor, titkos kincs, egyszerre kitár.”
Amikor egy-egy személlyel akad problémájuk igyekeznek megtudni annak nevét, hogy még nagyobb hatalmuk legyen felette. A Doctor esetében ez még számukra sem lehetséges, de Rose nevét megtalálják. A DNS Másoló Modul viszont rajta is működik amikor vudu-babát készítenek belőle egy hajtincse megszerzésével, ami hasonlóan működhet mint a Sycoraxok vérvezérléses technológiája.
“A gyors idő mindent gyors újjal formál,
S így mást siettet, ha maga siet,
S a végső percben épp ott ad tanácsot,
Hol oly sok óra döntést nem hozott;”
Mi is lehetne illőbb végszó egy varázslat megtörésére, mint egy másik boszorkányokról szóló történetből vett lefegyverző bűbáj, ami nem mellesleg szintén egy ismert brit szerző tollából származik alig párszáz évvel későbbről? Martha Jones olyan helyen és időben élt, ahol és amikor elkerülhetetlenül meg kellett ismerkednie Harry Potter történeteivel, most ennek köszönhetően sikerül kristálygömbbe zárniuk a három banyát.
“Kizökkent az idő; — ó, kárhozat!
Hogy én születtem helyre tolni azt.”
A fekete hölgy
Az elveszett vagy sohasem létező színdarabon túl több Shakespeare-rel kapcsolatos rejtélyre történik utalás, az egyik ilyen a fekete hölgy aki az író szonettjeiben gyakorta megjelenik mint rajongásának legfőbb tárgya. Martha Jones-t is “zamatos fekete hölgy”-ként szólítja meg, akiről első találkozásuk alkalmával annyit sikerül megtudnia, hogy szokatlan ruhákat visel és egy olyan távoli országból érkezett, ahol egy asszony akár még doktor is lehet.
“Nógathatod az idő vad ekéjét,
De el nem simíthatod egy redőjét…”
Jönnek még ebben a részben kisebb-nagyobb időutazással kapcsolatos poénok, szó esik a nagypapa-paradoxonról, a pillangó-effektusról, még meg nem íródott művekről, és Shakespeare kevésbé ismert vagy egyáltalán nem bizonyított egyéb tulajdonságairól.
“Mindenki gondja, jónak és a rossznak
Reménye-réme, ki hibát tesz s oszlat:
Én, az Idő, szárnyam felöltve, rögtön
Suhanni kezdek.
…
Nem nézve, tág ürén, mi nőtt, mi éledt,
Mivel hatalmam e törvényt lecsapja
S egy perc alatt – minek én lettem apja! –
Szokást köt-old.
…
Hát hadd legyek, mi régen,
Hogy ősi rend se volt a földön-égen,
S az sem, mi most van. Én, tanú, jelentem
Időnek az időt s majd e jelenben
Fénylőt is, ami oly fakó-szegény
Lesz általam, mint tán ez a regém
Neked. Engedd, hogy megfordítsam ím
A homokórám, változik a szín,
Mint hogyha épp most ébrednél.”
Oszd meg másokkal is!