Az új sorozatról részenként
8.3 Robot of Sherwood (Sherwood robotja)
Mind tudjuk, hogy a népi mende-mondák legendás hősei nem igazán léteztek, vagy csak nagyon kevés valóságalapja van a róluk szóló történeteknek. Idővel közelebb kerülnek egy rajzfilmfigurához mint egy történelmi személyhez, és nem marad más utánuk, csak a mesék, amiknek ők lesznek a mindig pozitív tulajdonságokkal felruházott főszereplői. De mire való egy időgép, ha nem arra, hogy utána járjunk a kiszínezetlen igazságnak?
Robin Hood természetesen nem létezett – mondja a téridőben utazgató időúr, két szívvel, túl a sokadik reinkarnációja után, hiszen az emberek már csak olyanok, hogy a legsötétebb időkben kitalálnak maguknak saját hősöket és megmentőket, akik az esélytelenek pártjára állnak, és harcolnak értük, helyettük is mindaddig, ameddig ők meg nem erősödnek annyira, hogy magukért tegyék meg ugyanezt.
A sherwoodi erdőben Robin Hood
Az elnyomott és kizsákmányolt népek mindig érzik, hogy nincs ez így rendben. Érzik akkor is, ha nem tudnak, vagy nem mernek felszólalni az őket ért igazságtalanságok ellen, érzik akkor is ha látszólag beletörődtek és elfogadták sorsukat. Ha együtt nem tesznek semmit, egyénenként akkor is tudják, hogy nem tarthat örökké a zsarnokság, és idővel ráébrednek, hogy ebben nekik is felelősségük van. Azt hihetnénk, hogy ez még mindig kevés, hogy egy-egy ember nem változtathatja meg a világ működését, hogy néhány gondolat kimondva vagy leírva, nem rengethet meg hatalmakat, de aztán ezekből a gondolatokból, vágyból és reményből megszületnek a mesék, a mesék, amikről a Doctor (Moffat szerint) azt mondja, hogy nem mások mint eszmék, az eszme pedig egy olyan gondolat, ami tőlünk, személyektől függetlenül is létezhet. Egy gondolat, ami ellen az elnyomó hatalomnak nincsenek eszközei, ami attól fogva, hogy hinni kezdenek benne, valósággá válik.
Mi lenne ha jönne valaki, aki megelégelte a zsarnokok korát, aki felteszi rá az életét is ha kell, hogy megszünteti emberek tömegeinek kizsákmányolását? Vagy legalább nem a szegényektől lop tovább, hanem azoktól, akiknek egyébként is sok van, talán túl sok is már. Ilyen létező és kevésbé létező karakterek más európai országokban is megjelennek, nekünk is volt Rózsa Sándorunk, Sobri Jóskánk, és Lúdas Matyink. Ők leginkább abban különböznek Robin Hood-tól, hogy szegény sorból kerültek elő, még Robin Hood nemesi származású, akit megfosztottak minden vagyonától. A törvényenkívüliség, útonállás, rablás alól felmentést ad a közvélemény, ha úgy vélik nem marad más módja az igazságszolgáltatásnak, és bár kérdéses lehet, hogy ez mennyiben helyes vagy helytelen, ami végezetül megmarad a számtalan történet után, az már egy egészen másik ember, egészen másféle története lesz, vagyis nem egy bűnöző válik hőssé, hanem egy hős lép a bűnözők útjára, mert a korszak igazságtalanságai erre kényszerítették. “Sose kegyetlen, sose gyáva. Mindig a Doctor.”
Robin Hood, Locksley ura, a sherwoodi erdőben a vidám fiúkkal, Marian-nel, és az íjászversennyel nem létezhetett, a Doctor akkor sem hiszi, mikor a saját szemével látja, és hogy ebből a konfliktusból a lehető legtöbb poént lehessen kivenni, ahhoz sokat hozzátett az öreg, mogorva, hitetlenkedő időúr, éppen úgy mint Clara nyílt és feltétel nélküli rajongása.
A verseny
A földkerekség legjobb íjásza nem is lehetne más mint a gonosz városbíró, vagy a hős Robin Hood, vagy a Doctor, a díj pedig a legendás arany nyílvessző lenne. A versengés azonban nem ér véget a célbalövéssel, mert kiderül, hogy a páncélruhás katonák valójában robotok, a kastély pedig egy űrhajót rejteget, ami fel akar szállni, eljutni az Ígéret földjére, pont úgy ahogyan a Félarcú ember az óramű droidokkal. Ehhez egy aranymátrixot kell újraépíteniük, vagyis arany kell, jó sok arany, és ezt a népnek kell kitermelnie.
Ameddig a Doctor és Robin egy tömlöcben vitatkoznak arról, hogy melyikük legyen a bandavezér, addig Nottingham bírája királynőjének akarja maga mellé Clarat, mivel az a terve, hogy az űrhajóval egyesével leigázza a birodalmakat, végül pedig természetesen a világ ura lesz. Ilyenek az egyszerű uralkodók földhözragadt tervei, lezuhan egy űrhajó robotokkal a fedélzetén a XII. században, és ezt hadjáratok indítására próbálja felhasználni. Mindemellett arra is tesz utalást, hogy részben gépesítette magát, így ő az első az új fajból, aki félig ember, félig hajtómű, sosem öregszik és sosem fárad el.
A tolvajok fejedelme
A Doctor biztos benne, hogy Robin Hood és barátai mind csak a terv részei, vagyis élethű robotok, akiket a nép megtévesztésére építettek, hogy reményt adjanak számukra az ínséges időkben, miközben elveszik mindenüket. Aztán gyorsan kiderül, hogy ez egy elég értelmetlen és béna terv lenne, de azt még mindig elképzelhetetlennek tartja, hogy Robin Hood igazi legyen. Nemcsak hogy igazi, de pont olyan jóképű, nemeslelkű, vakmerő és bátor, rendíthetetlen hősszerelmes mint amilyen azokban a meseszerű történetekben, amiket évszázadokon át mondtak el egymásnak az emberek.
Nottingham bíráját elég könnyen legyőzik, de a még mindig hibásan működő űrhajónak sikerül felszállnia, ami azért nem jó, mert fel fog robbanni, és elpusztítja a fél országot, ami a földi történelembe is durva beavatkozást jelentene. Eredetileg a városbírót lefejezték volna, hogy így derüljön ki félig gépesített mivolta, de a forgatás ideje alatt történt a két amerikai újságíró lefejezése, amit videón tett közzé az iszlám terrorszervezet, és emiatt megvágták a már kész jelenetet, ott ahol Robin Hood elvágja a kötelet, hogy aztán a városbíró szóban hozza tudomásunkra félig gépesített formáját, majd olvadt aranyban végezze, mintha csak egy T-1000-es terminátor lenne.
A végső megoldás talán kevésbé tudományos mint inkább fantasztikus, de amolyan igazán Doctor Who-s csapatmunka. Miután kimenekülnek a kastélyból, találkoznak a vidám fiúkkal, miközben az űrhajó felszáll, és mivel a benne lévő arany még nem elég a szökési sebesség eléréséhez, így a meghibásodott űrhajó a Föld légterében robbanna fel. Szerencsére tolvajokkal van dolguk, akik a legnagyobb káosz közepette is kötelességüknek érezték ellopni az arany nyílvesszőt, amivel már csak jól kell tudni célozni, így sikerül bolygó körüli pályára állítani az űrhajót, ami ezután hatalmas robbanással megsemmisül.
– Szóval igaz, Doctor?
– Mi igaz?
– Hogy a jövőben elfelejtik, hogy valódi ember vagyok. Hogy csak legenda vagyok?
– Attól tartok, igaz.
– Helyes. A történelem csak teher. A mesés történetek szárnyán szárnyalhatunk.
– Én még mindig nehezen hiszem a tiedet, attól tartok.
– Olyan nehéz elhinni? Hogy valaki, aki jómódú és kiváltságos életbe született, elviselhetetlennek érzi az elnyomottak és gyengék helyzetét?
– Nem…
– Míg egy éjjel el nem lop egy TARDIS-t? Hogy a csillagok között repkedve harcoljon a jó ügyért.
Clara elmesélte a történetedet.
– Nem lett volna szabad elmondania semmit belőle.
– Hát, amikor egyszer belekezdett, alig tudta abbahagyni. Te vagy a hőse, azt hiszem.
– Én nem vagyok hős.
– Hát, én sem. De ha mindketten úgy teszünk, mintha azok volnánk… Talán mások hősök lesznek a nevünkben. Talán mindketten mesés történetek hőseivé válunk. És e történetek sose érjenek véget!
Isten veled, Doctor… Gallifrey időura.
– Isten veled, Robin Hood, Locksley ura.
Oszd meg másokkal is!