Az új sorozatról részenként
8.1 Deep Breath (Mély lélegzet)
Összeráncolt arc, támadó és mérges (függetlenül mérges) szemöldök, ő a Doctor, aki még össze van zavarodva a regeneráció miatt, de legalább skót lett, így aztán most igazán panaszkodhat. Van is miért. A TARDIS össze-vissza száguldozott a téridőben, ameddig le nem nyelte egy dinoszaurusz, így végül együtt landolnak Londonban, 1890-ben, és bár Madame Vastra-nak köszönhetően a méretes hüllő egyhelyben marad, a kék fülkét is felköhögi, de még mielőtt épségben hazavihetnék a tojásai mellé, valaki megöli. Nem számít, hogy a Doctor tudja-e magáról kicsoda, hol van, és mennyire nem ismeri fel a saját barátait sem, egyedül az a biztos, hogy meg fogja találni az elkövetőt.
Közben Clarat is van miért sajnálni, mert bár láthatta az eddigi inkarnációkat, mégsem érti ki ez az idegen, és miért öreg ha teljesen új. Madame Vastra sem valami barátságos vele, azzal vádolja a lányt, hogy csak egy pasit akart magának, és nem törődik a kétezer éves időúrral. Pedig Clara talán attól fél, hogy ez a Doctor már nem ugyan annak az embernek ismeri őt mint az előző, és az is tovább erősíti a bizonytalanságát, hogy a tizenkettedik szó nélkül magára hagyja.
Addig ameddig rendeződik kettőjük viszonya, Clara kényszer-vendégeskedik a Vastra-Jenny párosnál, és persze Strax szolgálatait is viselnie kell, aki még mindig nem tudja ki milyen nemű, ahogy a hajat sem tudja megkülönböztetni a kalaptól, vagy a ruhát a kabáttól, de mint ahogy egy régebbi részben a 10. Doctor már egyszer rámutatott, számunkra a sontariak olyanok, mintha héjában sült krumplik lennének, nekik viszont mi vagyunk mind egyformák és furcsák. Strax háborúra mindig kész mivolta nem sokat változott, mégis megtanult az emberek között élni és jó célokra fordítani képességeit. Segít kinyomozni a furcsa eseteket – melyek még mindig a Conan Doyle sztorik alapjaiként szolgálnak – és már tömegpusztító fegyverek bevetése nélkül is tud ártalmatlanítani egy-egy ellenséget.
Madame Vastra és Jenny Flint, a nőnemű gyíkember és a nőnemű majomember, házaspárként élnek együtt, de azt a látszatot kell fenntartaniuk, hogy Jenny szobalány, mert mint mindenki, ők is azt szeretnék ha elfogadnák őket, ami a 19. század végén még nem olyan egyszerű.
A 21. század kezdetén a kettőjük közti csók miatt 6 bejelentés érkezett, és az ázsiai adásból ki kellett hagyni a jelenetet. A különböző fajok közti vonzalom, az ezredéves korkülönbségek és a regenerálódással nemet váltó idegenek ehhez képest nem jelentettek különösebb problémát a nézők számára. A 9. Doctortól már azt is megtudtuk, hogy az emberek univerzumszerte ismertek arról, hogy idegen civilizációkat látogatva egész bolygórendszereket népesítettek be, de olyan is volt már, hogy egy óriás darázs látogatott el hozzánk utódot nemzeni, amiből egy Agatha Christie regény született.
Clara megkérdezi Jenny-t, ő ugyan úgy kedvelné-e Vastra-t ha a külseje megváltozna, mire Jenny azt feleli, ő nem kedveli hanem szereti, és megérteti Claraval, hogy eddig sem érdekelte Vastra külseje, hiszen egy gyík. Madame Vastra vissza is veszi a fátylát ameddig Clara nem tud elvonatkoztatni a külsőségektől, mint mondja ezzel nem saját mivoltát akarja elfedni, hanem így fejezi ki a véleményét mások emberségéről.
Mikor a Doctor alszik, és úgy tűnik álmában a dinoszaurusz panaszait fordítja, valószínűleg magáról beszél, mert ő is úgy érzi, hogy az útitársa (akik mindig is hatással voltak a személyiségére) nem látja őt, és ezért most teljesen egyedül van, új alakjában pedig elveszett, és minden idegen számára.
Egy újsághirdetés hozza össze újra a Doctort és Clarat egy étteremben, ahol látszólag emberek esznek ételeket, de jobban megfigyelve őket feltűnő lehet, hogy nem lélegeznek. Ijesztőre fordul a baráti ebédmeghívás, mikor kiderül, hogy a sok vendég közül csak ketten vannak életben, és azért csalták ide őket, hogy felhasználják a szerveiket.
Nem véletlenül ismerős a történet, ugyan azokról az óramű droidokról (Clockwork Droid) van szó, mint akik Madame de Pompadour agyát szerették volna megszerezni az űrhajójuk javításához, csak ők a SS Marie Antoinette űrhajóval indultak útnak és a Föld őskorában zuhantak le, ahol szintén nem találtak használhatóbb alkatrészeket az emberi szerveknél. Az 51. századból indult űrhajójuk küldetése az volt, hogy megtalálják az Ígéret Földjét, ehhez viszont nem csak a hajójukat, de magukat is javítgatni kellett, folyamatosan szükségük volt alapanyag-utánpótlásra, ezért hozták létre az éttermet gyűjtőkamrának.
Félarcú ember (Half-Face Man)
A központi vezérlő egység, aki az összes droidot irányítja, szintén évmilliók óta cserélgeti az alkatrészeit, teljesen lecserélődött mindene, vagyis nem sok köze van az eredeti gépezethez. Menekülni próbál egy mentőkabinnal, amit emberi bőrből hozott össze, mindezt azért, hogy eljuthasson a Mennyországba, ami a Doctor szerint csak a magára szedett emberi babonák hatására alakulhatott ki benne. Megpróbálja meggyőzni, hogy ez a hely nem létezik, ellenben azokkal az emberekkel akiknek az életét veszi el csak azért, hogy tovább működtesse annak a hajónak a karbantartóit, ami egy nemlétező cél felé menne. Egy módon lehet véget vetni ennek, ha a vezérlő egység megsemmisül, de a Félarcú ember már inkább élőlény mint gép, vagyis öngyilkosságot kellene elkövetnie, viszont az önmegsemmisítés ellenkezik az alapprogramjával, a Doctor pedig nem tudna gyilkolni.
Mély lélegzet
Mindeközben az étteremben hátrahagyott csapatnak az óramű droidokkal kell szembe néznie, akik csak akkor ismerik fel bennük az ellenségeiket, ha rájönnek, hogy velük ellentétben ők élnek, így tehát úgy kell tenniük, mintha ők is csak droidok lennének, vagyis mozognak, működnek, de nem lélegeznek. Ezért kell nagy levegőt venniük és mindaddig nem kifújni azt, ameddig látják őket. Az eddigi rekord ebben valamivel több mint 20 perc, de számításba kell vennünk, hogy ezt a műveletet most nem előzte meg kellő felkészülés. Miután lelepleződnek, az óramű hajtotta szerkezetek támadásba lendülnek ellenük, majd hirtelen leállnak. Ennek oka pedig az, hogy a vezérlő egységük megsemmisült.
Ahogy a Doctor mondta, kettőjük közül valamelyikük hazudott az alapprogramját illetően, mint tudjuk a Félarcú már legkevésbé sem az eredeti önmaga, hanem szinte ember, és azt is tudjuk, hogy egy minden eddiginél mérgesebb és elszántabb inkarnációt kaptunk a tizenkettedik személyében, azt viszont nem tudhatjuk hogyan zuhant le a Félarcú ember.
A droidok üdvössége
Gyakori kérdés, hogy egy programok által vezérelt gépezet, ami tanul és önmagát fejleszti, képes lehet-e emberi életet élni, hinni a halála utáni életben, és ha létezne Mennyország egyáltalán bejuthatna-e oda. A Félarcú embernek úgy tűnik sikerült megtalálnia az Ígéret Földjét, a Paradicsomot, ahol a fű zöld és szépek a virágok, és ahol Missy fogadja őt földöntúli boldogsággal, ami már-már az őrület határait súrolja. Úgy tűnik a halállal valóban nem ér véget az élet. De ez lenne a Mennyország?
Oszd meg másokkal is!