Az új sorozatról részenként
The Time of the Doctor (A Doctor ideje)
Mindenkinek megvannak a maga problémái. Claranak az, hogy a kitalált pasija nem megy el a karácsonyi családi vacsorára, és a pulyka sem sült meg rendesen, a Doctornak az, hogy a legfőbb ellenségei ismételten közös erővel a halálát kívánják, és lehet, hogy újra elkezdődik az időháború, ami az egész univerzumot érintő pusztulással és szenvedéssel járna. Ugyan ki mondhatná meg melyik a nagyobb vészhelyzet? A Doctor biztosan nem rangsorol ebben, és persze mindkét problémát tudja kezelni a maga módján. Az igaz, hogy anyaszült meztelenül jelenik meg az ünnepi vacsorán, de legalább megakadályozza, hogy Gallifrey visszatérésével újabb véget nem érő háború vegye kezdetét, és egy várost is sikeresen védelmez az állandó támadásoktól, ami így összességében fél siker ahhoz képest, hogy mindebbe bele fog halni.
A Pápai Főrendszer
Azt már régebbi részekben is láthattuk, hogy az egyház tagjai közé tartoznak az önkéntes katonai alakulatok, és ezúttal a templomukat, vagyis a központi űrhajójukat is közelebbről megismerhetjük. Vannak szabályok. Ilyen például az is, hogy illik ruha nélkül érkezni, ami az öltözködéshez szokott fajok számára kissé kényelmetlen lehet, de legalább hordhatnak holografikus ruhát, amin viszont az egyház tagjai simán átlátnak. A gyóntatópapokat azonban jobban érdekli a meztelen lélek, ők azok az idegenek, akikre csak addig emlékszünk, ameddig látjuk őket. Most már tudjuk, hogy szándékosan lettek ilyenre fejlesztve, hogy a megvallott bűnökkel együtt felejtődjenek el. A Föld bolygón eléggé visszaéltek ezzel a képességükkel, és a kezdetek óta manipulálták az egész emberiséget. A Pápai Főrendszer egy ismétlődő jelet követett, ami egy bolygóhoz vezetett, de nem ők voltak az egyetlenek, csak az elsők akik ide érkeztek. Az univerzum fejlettebb lényei mind pályára álltak űrhajóikkal, akiket a Doctor találomra végig is látogatott, és legtöbbjük nem fogadta olyan barátságosan, mint a templom vezetője, Tasha Lem.
Karácsony
Mindenki le akar jutni a bolygóra, de Tasha erőteret vont köré, ezzel megakadályozva, hogy az ide érkező fajok egymás ellen harcoljanak a 2-es típusú planéta felszínén. A jel egy Karácsony nevű városból érkezik, ahol mindig tél van és hó, és naponta csak néhány percig tart a világosság. Az itt élő emberek kedvesek, mindig igazat mondanak, mert igazságmező veszi körül az gész települést. Ezen a helyen éli le a Doctor az egész hátralévő életét. A kérdés miatt, ami átsugárzik az egész téridőn, az univerzum legősibb kérdése.
Doctor Who?
A TARDIS egyszer már felrobbant a téridő minden pontján, de ugyanakkor újra is indította az egész világot, mégis maradtak repedések a dimenziók szövetén, és ezen keresztül szeretne átjutni valahonnan a túloldalról egy egész bolygó, aminek a neve Gallifrey. Az Időháború lezárásaként a Doctor(ok) sikeresen elrejtették egy zsebuniverzumban, és az időurak azóta keresték a lehetőséget a visszatérésre. Hogy biztosan jó helyre érkezzenek, feltették a kérdést, amire csak a Doctor tudja a választ, és hogy ne hazudhasson, igazságmezőt hoztak létre.
A Doctor megérkezett, és ha elárulja a választ, vagyis ha kimondja az igazi nevét, az Időurak visszatérnek, az idegen hajók támadásba kezdenek, és újra kezdődik az időháború. Tasha, az Egyház vezetője elrendeli a Csendet, és megpróbálja fenntartani a békét, vagyis védelmezi az ellenséges idegenekkel szemben a Doctort, aki védelmezi a várost, de ha megtámadják a bolygót, visszahozza az időurakat azzal, hogy kimondja a nevét.
Váratlan dogmaváltozás
A bolygó neve Trensalore. A Doctor látta, hogy itt ér véget az élete a nagy harcok után, és a TARDISban lesz eltemetve. Évszázadokig védelmezi a várost azokkal az idegenekkel szemben, akik átjutnak az Egyház védelmi vonalán, de végül a Pápai Főrendszert is legyőzik, és a Doctor megöregedve, az utolsó inkarnációját leélve, védtelen marad egy hadsereggel szemben. A Csend rendjének szakadárai a Kovarianok megpróbáltak beavatkozni a Doctor idővonalába, hogy soha ne juthassanak el eddig. Ők robbantották fel a TARDIS-t, és ők hozták létre a Doctor ellen leghatásosabb fegyvert, River Song-ot, akinek segítsége nélkül a Doctor már nem is élne, és a robbanás okozta repedések nélkül az időurak nem küldték volna a jelet sem, vagyis mindazok a tettek vezettek el Trenzalore-ig, amikkel megpróbálták azt megakadályozni. A Tizenegyedik története egy repedéssel kezdődött, és ezzel a repedéssel ér véget, ezúttal azonban nincs következő inkarnáció.
Van azonban egy útitársa, akit többször is megpróbál lerázni, mégis mindig visszamegy hozzá. Clara mondja el az időuraknak, hogy nem számít mi a Doctor igazi neve, mert fontosabb amit választott magának, ahogy egész univerzumszerte ismerik. A repedés túloldalán úgy tűnik hallgatnak a lehetetlen lányra, így jön el a 12. ideje, aminek Clara mégsem örül annyira, mert azt gondolja teljesen elveszíti azt a Doctort, akit megismert. A regeneráció közben a Doctor elmondja, hogy valójában mindannyian különböző emberek vagyunk az életünk során, változunk és tovább lépünk, és ez így van rendjén, csak emlékezni kell mindazokra akik voltunk.
Clara felolvassa a megöregedett Doctornak Eric Ritchie Junior
Gondolatok egy óráról című vesének utolsó versszakát, aminek állítólag ez lenne a teljes változata, és amit itt lehet elolvasni nagyon szabad fordításban:
Az egy a nagy utat megkezdte
Öreg, de a vég még messze
Jön is már a kettő sorban
Megváltozik arc és szólam
Így a kettes
fújja tovább
régi dalnak újabb sorát
De az óra
meg nem állhat
elketyegi most a hármat
Pompás idők véget érnek
Elbimbamozza a négyet
A leghosszabb óra ébred
Mutatója csendben perceg
Osonnak a színes percek
A négyes még táncba lendül
De a számsor ötre perdül
Az ötös megfontoltan ropja
De az idő mint egy bomba
Ketyeg tovább, nincs ellenszer
Berobban a hat is egyszer
A hat harsány, tarka szerzet
Harangjelzést sem neszel meg
De a dal mégis végére ér
És a hetes tovább mendegél
Kedves hetes
Mindent megadna
De az időuraknak
Eljön a napja
Nyolcat szól a harang
Fut a perc körönként
De a gallifrey-tudomány
sem tarthat örökké
Mintha jégből volna keze
az idő most megdermed
Majd kiolvad az óramű
és kilencet verhet
Oly keveset időzött
a kilencedik létben
Rövid kalandozás volt
időben és térben
De az óra ahogy eddig
Tovább tikk és takkol
Színre lép a következő
És tizet üt majd akkor
Hosszúra nyúlt ez az óra
Igaz fényét dicsőn zengi
De ott kopogtat már a vége
Pedig nem akart még menni
Lehet idős vagy fiatal
Az idő senkinek sem áldás
Kezdődhet a tizeneggyel
A végső visszaszámlálás
És most itt az idő: utolsó fellépés,
ahogyan azelőtt rég a többieké.
A tizenegyes most elköszön és
a mutató mozdul a tizenkettes felé.